Kiadó: POKET Publishing
Megjelenés: 2021
Terjedelem: 130 oldal
Fülszöveg:
,,Mihez kezdjen egy tizenkét éves kislány, ha épp elválnak a szülei…? Legjobb lesz, ha a tündérek és mesék segítségéhez folyamodik. E regény főszereplői, Kira és Levendula hercegnő igaz barátságot kötnek. A kiskamaszkor minden búját baját, örömét, szerelmét, életre szóló kalandját elmesélik egymásnak. Ki Tündérföldről, ki egy vidéki kisvárosból. Rump Tímea, aki maga is csak nemrég lépte át a felnőttkor küszöbét, gyermeki látószögből, mégis felnőtt érzékenységgel tárja elénk egy kislány életének nehéz fordulópontjait. Gyógyírként pedig épp azt kínálja föl hősei számára, amit ez a kötet is nyújthat: egymás történeteinek elmesélése – essen az meg Gyöngyvidéken vagy a Bástya utcában – mindig kihúznak a legnagyobb bajból is."
Spoilertől mentes véleményem:
Tudni lehet rólam, hogy nagyon szeretem
a meséket, de mostanában sajnos egyre kevesebb időt szentelek nekik. Ezért is
örültem nagyon, mikor egyik barátnőmtől megkaptam a Levendula hercegnőt - ami egyébként az első poketem, juhuu.
Szívem szerint ezt a regényt kettészedném és csak azt a részét értékelném,
amelyik igazán tetszett, de ugye ilyet nem szokás csinálni, úgyhoogy:
Ez az aprócska regény már a kezdéssel elnyerte a szívem, egy nagyon aranyos és egyedi történettel találtam szemben
magam.
Az első gondolatom az volt, hogy ha Csücsi, az unokahúgom annyi idős lesz, mint
a regény célközönsége (amit nem igazán tudtam meghatározni, ezt később ki is
fejtem), mindenképp szeretném neki megmutatni Kira történetét, szerintem
értékelné.:)
Alapvetően egy kedves kis történetről beszélhetünk, ami
egy 12 éves kislány és egy tündér barátsága köré épül. Főszereplőnk Kira, egy
átlagosnak tekinthető tini, aki küzd a mindennapi élet problémáival és
megpróbáltatásaival; legjobb barátnője elköltözik, nehezen talál új barátokat,
konfliktusa van az egyik tanárával és még a szülei is válni készülnek. Ezeket a
problémákat rendszerint Levendulával, a tündérrel osztja meg, aki sajátos
tanmeséivel mindig átsegíti a lányt a nehézségeken.
Sok szempontból a szívemnek kedves, kiskoromból ismert fabulákat juttatta
eszembe ez a kis regény. Minden fejezet középpontjában áll egy megoldásra váró
probléma, illetve a megoldást kínáló tanmese. Én személy szerint kicsit
hiányoltam a fejezetek végéről - Levendula történetei után - Kira véleményének
részletesebb kifejtését. Jó lett volna tudni, hogy a lány hogyan értelmezte
pontosan a tanulságot és hogyan használta fel a gyakorlatban.
A legnagyobb gondom a sztorival, amit fentebb említettem is, hogy képtelen voltam behatárolni a célkorosztályt. Számomra zavaró volt, hogy nem tudtam eldönteni, kiknek íródott pontosan. A tündérrel barátkozós téma szerintem általában egy fiatalabb korosztályt, egyéb elemek - mint a randizás, párkapcsolati problémák, a social media fontossága - viszont inkább a pár évvel idősebbeket foglalkoztatja. (Persze ez csak az én véleményem és tapasztalatom, sok minden változhatott azóta, hogy általános iskolába jártam.) Mondhatjuk igazából, hogy ez nem olyan lényeges, hiszen bárki olvashatja, de véleményem szerint egy gyerekkönyvnél azért hasznos, ha egyszerre csak egy korosztályt szólít meg.
Összességében: Bár igazán vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban, de így is inkább pozitív, mint negatív élmény volt. Szerintem ebben a témában még nem is olvastam mesét, úgyhogy örülök, hogy megismerhettem.:) Könnyen el tudnék képzelni egy folytatást is, úgy érzem, jót tenne a sztorinak a részletezés - akár ugyanezekkel a szereplőkkel, akár újakkal -, mert ez így kicsit kevés, viszont potenciál van benne.
- A borító dizájnja hihetetlenül aranyos és tapis is, ami egy plusz pont, illetve
imádom, hogy ilyen kis csöpp, simán befér a kabátzsebembe is.
- A betűk kicsik ugyan, de ez valahogy mégsem nehezítette meg az olvasást,
egyáltalán nem vett el az élményből.
- A kötet megvásárlásával az Egyszülős Központ-ot támogathatjuk, ami még egy
hatalmas plusz pont.
-
,,A tündérek ritkán nevetnek, de amikor igen, az világít."
(13. oldal)
,,A szája mindig mosolyog, de a szeme valahogy sosem."
(21. oldal)
,,A gyerekek látják őket. Természetükből fakadóan hisznek az apró lényekben, ezért képesek látni is. A felnőttek elől meg kell bújni. Tündér szabály."
(33. oldal)
,,A könyv szerint a Szivárvány és a Mennydörgés lusta, csak ritkán dolgoznak egy picit."
(67. oldal)
,,A Szivárvány egy méretes kanapén lustálkodott."
(68. oldal)
Nagyon köszönöm, hogy elolvastad, remélem, a következő bejegyzésnél találkozunk! ♡
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése