Anne C. Voorhoeve - Lilly átmegy a falon |Értékelés|

Szia Mindenki! 

Az első igazi blogbejegyzésem egyben az első igazi könyvértékelésem is. Eddig mindig csak Molyra és bookstagramra írtam véleményt az olvasmányaimról, ahol azért eléggé korlátolt a posztolható szöveg terjedelme. Itt blogon végre kiélhetem magam hosszas véleménykifejtésben.:D Persze nem szeretnék untatni senkit, még rá kell éreznem, hogy mi a sok és mi az elég, elvégre nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos.:)

Remélem, elnyeri tetszéseteket az első értékelésem, melyben Anne C. Voorhoeve regénye, a Lilly átmegy a falon van terítéken.

Fülszöveg:

,,1988. A tizenhárom éves Lilly bepakolja a hátizsákját. Jénába készül, az NDK-ba. Ott él ugyanis csodálatos nénikéje, Lena a férjével és a gyermekeivel - csak ők maradtak Lillynek, miután édesanyja meghalt. Ám annyira azért nem egyszerű dolog Nyugatról Keletre költözni. Nem csak a bürokrácia emelte falakat kell lerombolnia, hanem a keletnémet rokonok életét beárnyékoló múlttal is meg kell küzdenie. Lilly azonban nem hagyja magát elijeszteni, és új világot sikerül meghódítania magának."

Értékelésem (Spoilertől mentes)

Hatalmas pozitív csalódás volt nekem ez a könyv. Mielőtt KMK-s Szeretetcsomagban megkaptam volna, még csak nem is találkoztam vele sehol, most pedig, hónapokkal később elég semleges érzésekkel vágtam neki az olvasásának. A fülszöveg alapján nagyjából tisztában voltam vele, hogy komoly témát dolgoz fel, de így is rengeteg meglepetést okozott.

Először is: az írónő stílusa. Ahogy a regényről, úgy az írójáról sem hallottam még korábban, pedig egy igazán apró kutakodás után kiderült számomra, hogy egy másik, hasonlóan komoly hangvételű regénye is megjelent magyarul, és szintén nagyon jó értékeléseket kapott molyon.
Bár egy könyv elolvasása után nem tudnék igazán véleményt alkotni az íróról, viszont az biztos, hogy ez alapján szívesen olvasnék még tőle a későbbiekben.
Anne C. Voorhoeve nagyon olvasmányosan ír. Nem állítanám, hogy különleges, de cserébe igazán megkapó stílus jellemzi a regényt, szó szerint beszippantott a történet és hirtelen én is ott találtam magam sok-sok évvel ezelőtt, A hársfák alatt.

Aztán: a történet. Nagyon közel állnak a szívemhez a történelmi regények, így végülis érthető, hogy ennyire megfogott a könyv témája.
Ha nem csal az emlékezetem, még sosem olvastam Németországban játszódó regényt, így persze az ország "vasfüggönyös" időszaka is kimaradt ilyen téren, egy teljesen új élmény volt az olvasása.
Ha valamilyen megtörtént eseményekre, történelmi alapra épülő történetet olvasok, mindig elgondolkoztat, hogy mennyivel másabb az iskolában tanulni valamiről, mint egy olvasmányosabb formátumot olvasgatva magunkba szívni az információkat. Nekem például sokkal könnyebben megragadnak ezek a múltban történt események, ha egy kis körítés is van hozzájuk (pedig a töri órákat mindig is kedvenceim közé soroltam).
Ennél a könyvnél is rengeteg új, vagy az évek során elfeledett érdekességet tanulhattam az NSZK és NDK közti különbségekről. Sokkal életszerűbb volt ott élő emberek szemszögéből nézni a mindennapos megkülönböztetéseket, igazságtalanságot. Hihetetlen, hogy akár egy országon belül is mennyire ki tudnak éleződni az ellentétek. Persze a vasfüggöny esetében külső erők hatására lépett elő ez a helyzet, de számomra mindenképpen sokkoló.

Az olvasás alatt sokszor elpityeredtem, de igazán sírni nem tudtam, pedig jó párszor éreztem rá késztetést. A keserű szájíz, mely a németországi lakosok igazságtalan helyzete miatt környékezett meg csak tovább erősödött a főszereplő iránt érzett részvétem miatt.
A főszereplő nem más, mint Lilly, aki mindent elkövet azért, hogy számára gyakorlatilag ismeretlen családtagjaival élhessen, ezzel vállalva viszonylagos anyagi jólétének elvesztését. Aki tizenhárom évesen, édesanyja elvesztése után átszökik a berlini falon, az NDK-ba, azon belül Jénába, alig ismert nagynénjéhez és családjához tartva. Hihetetlen kitartásról és elkötelezettségről árulkodnak a lány tettei, könnyen a szívembe lopta magát.
Nem volt egy olyan szereplő a regényben, akinek ne lett volna legalább egy szimpatikus vonása, legfőképpen a család szeretete és az egymás iránti hűségük, ami megfogott.

Röviden összefoglalva: a Lilly átmegy a falon egy nagyon jól összeszedett és felépített regény, tele hihetetlenül kedves és szimpatikus szereplőkkel, akik nem riadnak vissza, ha megoldandó problémákkal kerülnek szembe; libabőröztető gondolatokkal; tanulsággal és értelmes véleménykifejtéssel.

vegan_with_books

Remélem, a következő bejegyzésnél találkozunk!♡