Leiner Laura - Bábel |Értékelés|

Szia Mindenki!

Ma az egyik legnyáribb olvasmányomról, a Bábelről hoztam Nektek értékelést. Leiner Laura több kötetével együtt a Bábel is rögtön belopta magát a szívembe az első találkozásunk alkalmával. Ennek már több, mint három éve, azóta pedig kétszer is újraolvastam a könyvet. Sajnos a harmadik (mostani) olvasásom már közel sem volt olyan pozitív élmény, mint az előző kettő. Ezt a továbbiakban ki is fejtem.:)

Adatok:

Kiadó:  Ciceró / L&L

                                                                                                                

Megjelenés: 2013         

            

Terjedelem: 526 / 512 oldal

Fülszöveg: 

,,Zsófi tizenhét éves és RHCP rajongói blogot ír, ezért nem is kérdés, hogy az idei Bábelfesztre egész hetes bérletet vesz, hiszen az utolsó nap sztárfellépője a Red Hot Chili Peppers.

Zsófinak ez lesz élete első fesztiválja, amelyen barátaival, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával együtt vesznek részt. Ez pedig azt is jelenti, hogy többnapos, ismeretlen olaszok utáni hajtóvadászat, az orvosi sátorban töltött hosszú órák és a VIP-szekcióba való kétségbeesett bejutási kísérletek is várnak rájuk. A folyamatos bulizás, sátorozás, a koncertek és a legelképesztőbb közös élmények felejthetetlenné teszik ezt a hét napot, sőt, talán az egész nyarat."

Spoilertől mentes véleményem:

Mint az előbb említettem is: sokáig nagyon-nagyon szerettem ezt a regényt. Teljesen odavoltam a hangulatáért, kedveltem a szereplőket (Zsófi kivételével), jókat nevettem a poénokon, amik nekem sosem tűntek túl erőltetettnek. 

Igazából az egész regényről üvölt az igazi fesztiválozós hangulat, így számomra egy tökéletesen nyári olvasmánnyá avanzsálódott.

A mostani olvasásom során viszont már jóval kevésbé tetszett a könyv, mint tavaly és pár évvel ezelőtt. Sokat gondolkoztam rajta, hogy ennek vajon mi lehet az oka és végül több lehetséges indokkal is előrukkoltam.

Miért nem tetszett idén a Bábel? lista 

1. Harmadszorra olvasva már nem tud sok újat adni a regény, a legtöbb párbeszédet kívülről fújom
2. Nehezebben tolerálom Zsófi személyiségét
3. Változott az ízlésem ifjúsági regények terén
4. Kinőttem Laura könyveiből, stílusából

Még nem sikerült rájönnöm, hogy ezek közül melyik lehet az igazán nyomós ok, lehet, hogy mindegyikből egy pici közrejátszott. De igazából nem is annyira lényeges ez a része.

A történetet még most is nagyon szeretem, valahogy mindig kedvet kapok tőle, hogy elrohanjak a legközelebbi fesztiválra. (Ez mondjuk eddig sem jött össze, idén pedig ugye főleg nem..de azért bízom benne, hogy egyszer lesz lehetőségem saját tapasztalatokat gyűjteni egy feszten.:) )

Tehát a sztorit, a helyszínt, a hangulatot továbbra is kedvelem. 

Na de mi a helyzet a szereplőkkel?

Zsófit, a főszereplőt és egyben narrátort (azaz blogszerkesztőt) igazából sosem tudtam megkedvelni. Konkrétan ő volt az egyetlen szereplő, akinek szinte minden megmozdulása antipatikus volt számomra. Ennek valószínűleg még csak nem is az az oka, hogy elbeszélőnk túlzottan gyerekes, (hiszen én magam sem vagyok egy komolykodós ember és nem is szimpatikus, ha valaki állandóan felnőttesdit játszik, jó, ha el tudjuk engedni magunkat) inkább úgy fogalmaznék, hogy egyszerűen idegesítő személyisége van és kész. Maximum a 'szaszás' jeleneteit kedveltem, de azokat is inkább Szasza miatt persze.:D

A többi szereplővel igazából teljesen rendben vagyok. Persze, mindenkiben lehet kivetnivalót találni, meg akár kákán a csomót:D, de én egy kedvelhető baráti társaságnak ismertem meg őket, jó poénokkal, izgalmas kalandokkal, szórakoztató, ám néha erősen megkérdőjelezhető ötletekkel. Egy viszonylag hétköznapi, szerethető és összetartó kis csapat az övék.

Volt jó pár jelenet, aminek olvasása közben szinte égett a fejem, olyan kínosnak éreztem (99,9%-ban Zsófi miatt:D), viszont általában teljesen meg voltam elégedve a párbeszédekkel, eseményekkel. Bár, mint említettem is, ezek nagy részét már kívülről fújom, de ettől természetesen a regény nem veszít az értékéből.

Összességében: bár olvasás közben eléggé lesújtott a "te jó ég, ez sokkal rosszabb, mint emlékeztem" érzés, de így visszagondolva az olvasás élményre, közel sem volt olyan szörnyű. Elhangzott ugyan pár teljesen irreálisnak tűnő, mondat és egyéb apróságok, de rossznak sosem tudnám titulálni a Bábelt. Nem jó, de nem is tragikus.
Mindenképpen egy jó tapasztalatot szereztem vele: Attól, hogy egyszer, kétszer, háromszor tetszik valami, nem biztos, hogy a következő olvasásra is fog.

Egyáltalán nem tekintek rá negatívan, nem bántam meg, hogy újraolvastam, legalább új tapasztalattal gazdagodhattam.:)

Egy pár idézet a kedvenceim közül:

,,Az ember annyi mindent tervez, annyi mindent álmodik máshogy. Aztán elérkezik a pillanat, és még az érzések is máshogy csapódnak le."

,,Ember, most már fejezd be a vonyítást, pitymallik odakint!"

,,Klopfen, klopfen! - erősítette meg kopogását szavakkal."

És ráadásként egy számomra teljes mértékben érthetetlen részlet:

,,Hipó sóhajtva eltolta a tányérját, és fájdalmas arccal meredt maga elé.
-Mi a baj?

-Puffadok - közölte.

-Fúj, Hipó, menj már! - húzta el a száját Napsi , és a fejét csóválva evett tovább.

-Ööö...Hipó, jóban vagyunk, meg minden, de talán nem kéne ilyen részletesen...- próbálkoztam én is."

Tehát így...miééért lenne túl sok és túl részletes azt mondani a barátaidnak, hogy puffadsz?!:D Fura..

Remélem, a következő bejegyzésnél találkozunk, köszönöm, ha végigolvastad!♡