Őszintén szólva ez a bejegyzés most egy back-up planként szolgál, ugyanis eredetileg egy rendhagyó - motiválatlanságról, szorongásról szóló - irománnyal készültem, viszont a szerencsétlenkedésemnek hála sikerült kitörölnöm a kb 900 szavas vázlatot, amihez biztonsági mentésem sem volt. Na de nem rágódom már ezen, ideje továbblépni stb :D, úgyhogy ma az egyik nemrég elolvasott és nagyon kedvelt könyvemet, az Amerikai istenek-et szeretném bemutatni Nektek.
Adatok:
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés: 2019
Terjedelem: 648 oldal
Fülszöveg:
Szörnyű vihar közeledik…
Árnyék három évet töltött börtönben, közben mindvégig csak azt a pillanatot várta, amikor végre hazatérhet szeretett feleségéhez, hogy együtt új életet kezdjenek. De mielőtt találkozhatnának, szabadulása előtt néhány nappal a felesége autóbaleset áldozata lesz. Árnyék élete romokban hever, és ekkor a sors egy különös idegennel hozza össze, aki Szerda néven mutatkozik be, és furcsa módon sokkal többet tud róla, mint ő saját magáról.
Szerda munkát ajánl neki, és miközben az események egyre váratlanabb fordulatokat vesznek, Árnyék kénytelen lesz megtanulni, hogy a múlt sohasem hal meg igazából. Mindenkinek, még az ő szeretett Laurájának is voltak titkai, és az álmok, mesék, legendák sokkal valóságosabbak, mint azt korábban gondolta volna. Árnyék számára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mindennapi élet nyugodt felszíne alatt különös vihar tombol. Egy háború, amelynek tétje nem más, mint Amerika lelke. Egy háború, amelynek Árnyék hirtelen a kellős közepén találja magát.
Spoilertől mentes véleményem:
Pár éve olvastam az első könyvemet Gaimantől, az Óceán az út végént, amiben annyira megtetszett az író stílusa, hogy rögtön utána sort kerítettem az Északi mitológiára is. Már akkor biztos voltam benne, hogy nem ezek voltak az utolsó olvasott regényeim Gaimantől, hiszen teljesen beleszerettem a stílusába, a mondanivalójába és a tájékozottságába.
Az Északi mitológia után egyébként egy rövid időre bele is vetettem magam a különböző kultúrák mitológiájában való kutakodásba. Sajnos ez az érdeklődés azóta kicsit megcsappant és bár még mindig érdekel a mitológia, mostanában kevés időt töltöttem a tanulmányozásával.
Az utóbbi egy hónapban viszont az Amerikai istenek olvasása (+a Chilling Adventures of Sabrina nézése :D) ismét felkeltették az érdeklődésemet a témában és legszívesebben MINDENT megtudnék minden létező kultúra mitológiájáról. Ez persze lehetetlen - számomra legalábbis annak tűnik -, de már így is nagyon örülök, hogy Gaiman segítségével - ha nem is nagy mértékben, de -, sikerült bővítenem a tudásomat.
Egyébként a regényhez írt fülszöveg szerintem tökéletes, a lényeg benne van, de nem árul el túl sokat. Viszoont én személy szerint a regény végén található, Gaiman által megfogalmazott rövid leírást még jobban kedvelem.
Mutatom is:
,,Ez egy nagy könyv, de Amerika is nagy ország, és éppen elég nehéz volt megpróbálni ennyi mindent belegyömöszölni egy regénybe.
Az Amerikai istenek egy Árnyék névre hallgatóemberről szól, és a munkáról, amit szabadulása után ajánlanak neki. Egy utazás története. Egy középnyugati városka története, ahol minden télen eltűnik valaki. Írás közben jöttem rá, miért éppen az út menti látványosságok lettek a valódi szent helyek Amerikában. Sokat tanultam az istenekről, a titkos szervezetekről és a háborúkról. Számtalan furcsa kerülőutat találtam, és rengeteg furcsa pillanatban volt részem. Volt, ami tetszett. Volt, ami megijesztett. Akadt, ami lenyűgözött."
Nem fogok hazudni, számomra volt pár homályos részlet a regényben. Nem tudom, hogy tényleg nem volt kellően kidolgozva ez a pár részlet/előzetes tudás szükségeltetett volna a megértésükhöz, vagy csak szimplán a figyelmem nem volt helyén - az utóbbit tartom a legvalószínűbbnek egyébként (azért egy hosszú regényről beszélünk, na!:D) -, csak az biztos, hogy számomra nem tisztázódott minden. Példákat nem tudnék mondani, ez is azt bizonyítja azt hiszem, hogy az én figyelmetlenségem következménye az értetlenkedésem. :D
Meg kell vallanom: nem vártam a könyvtől, hogy majd leesik tőle az állam, viszont költői túlzással ugyan, de pontosan ez történt. Egyáltalán nem számítottam egy ilyen befejezésre és a regény végén felhalmozódott csavarokra. Néhány szereplők közti kapcsolat lelepleződése a cselekmény főszálának kibogozódásával egyaránt egyenesen megdöbbentett.
Nem tudom mennyire számít spoilernek, de ezt egyszerűen képtelen vagyok magamban tartani.:D
⇩ ⇩ ⇩ ⇩ ⇩ ⇩ ⇩ ⇩ ⇩ ⇩
A regény elején egészen kedveltem Szerdát (egy-egy tulajdonságától és tettétől eltekintve). A tetőponton azonban kiderült, hogy a Szerdáról alkotott képem teljesen hamis, a róla olvasott dolgokat pedig egytől egyig megkérdőjeleztette velem Gaiman.
Nem mondom, hogy megutáltam volna Szerdát. Elvégre mit várhatnék egy istentől, akinek az emberek áldozataira van szüksége az életben maradáshoz? Egyértelmű, hogy ezért bármit megtenne, akár a legetikátlanabb eszközök segítségével is. Az viszont biztos, hogy mikor ehhez a részhez értem a regényben, kétszer kellett visszaolvasnom azt a pár bekezdést, amiben "mindenre fény derül", annyira nem voltam benne biztos, hogy most jól értettem-e mi történt.
Összességében: bár majdnem két hónapig tartott befejeznem, nagyon élveztem a regény olvasását és ha lehet, még jobban megszerettem Gaiman stílusát. Imádom, hogy ennyi információt sorakoztat fel, érezni lehet a rengeteg regényírás közben végzett kutatómunkát, a tudást és az író tájékozottságát. Néha kicsit tömörnek tűnhet a sok infó, de én személy szerint élvezem és érdekesnek találom, hogy ennyi érdekesség van belesűrítve a cselekménybe.
Egy pár idézet a kedvenceim közül:
,,Az út üres volt, és a reggeli fényben a jégkristályok gyémántként csillogtak az aszfalton."
(101. oldal)
,,A nap kincse. Ott van azokban a pillanatokban, amikor a világ szivárványt teremt. A napfogyatkozás és a vihar pillanatában."
(257. oldal)
,,- Ezt a földet az óceán mélyéről hozták fel - mondta a tűz. - Egy pók szőtte saját anyagából. "
(276. oldal)
,,Szél mozgatta a fák ágait. Szikrákat szórt a felkavart tűz. Közeledett a vihar."
(405. oldal)
,,Hiszek abban, ami igaz, hiszek abban, ami nem, és hiszek abban is, amiről senki nem tudja, igaz-e vagy sem."
(429. oldal)
,,Hiszem, hogy az élet játék, az élet egy kegyetlen vicc, és az élet az, ami akkor történik, amikor élsz, és ennyi erővel akár élvezni is lehetne."
(430. oldal)
,,[...] pedig a szivasötét égen nem is világított hold, és itt, a lépcső alján még az a magányos csillag sem látszott"
(511. oldal)
Nagyon köszönöm, hogy elolvastad, remélem, a következő bejegyzésnél találkozunk! ♡
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése