Leah Fleming - Lány az olajfák alatt |Értékelés|

Szia Mindenki!

Ma ismét egy nyári, bár egyáltalán nem könnyed olvasmányomat szeretném Nektek bemutatni, ami nem más, mint a Lány az olajfák alatt Leah Flemingtől.

 

Adatok:

Kiadó:  I. P. C.

Eredeti cím: The Girl Under the Olive Tree

Megjelenés: 2018

Terjedelem: 400 oldal

Fülszöveg: 

1941. májusa:
Kréta szigetére ejtőernyősök csapnak le az égből. Hosszadalmas harc után több ezer brit és nemzetközösségi katona kényszerül arra, hogy a hegyekbe meneküljön, vagy a krétai falusiaknál keressen menedéket.

Hatvan évvel később Lois West és fia, Alex meghívja a harcias Pen nénit egy különleges születésnapi ünneplésre Krétára, tudván, hogy a hölgy a háború óta nem járt ott. Penelope George – korábban Georgiou – vonakodva bár, de mégis úgy gondolja ideje, hogy visszatérjen Krétára, s hogy megtegye az utat, melyhez azt hitte, sosem lesz már mersze. Az utazás során egy időutazás veszi kezdetét, Pen újraéli a várossal kapcsolatos élményeit egészen a korai, kezdő ápolónőként töltött évektől az utolsó, sötét napokig, mikor is ő volt az utolsó külföldi nő a szigeten.

Spoilertől mentes véleményem:

Leah Fleming regénye meglehetősen komoly hangvételű, hiszen az írónő a II. világháborút vette története alapjául. Ennek ellenére mégsem a vérengzés, az öldöklés van a könyv fókuszában. Találkozunk benne szerelemmel, barátsággal, bajtársiassággal, kitartással és veszteséggel is. 

 

Történetünk elején Angliában járunk, ahol a gazdag, előkelő George családot ismerhetjük meg, később Görögország, azon belül pedig Athén, majd Kréta szigete lesznek a fő helyszíneink. Főszereplőnk, Penny ezt az említett arisztokrata családot, ezt a jólétet, pompát hagyja el önszántából, hogy Athénba utazva régésznek tanulhasson. Már a regény elején nehézségekbe ütközik, hiszen családja - legfőképp édesanyja - egyáltalán nem támogatja ennek a tervnek a megvalósítását. Egy másik, nem kevésbé nyomós ok elhatározásának feladására: közeledik a háború. A szele már megérkezett, mindenki érezheti, de nem mindenki veszi komolyan.

Viszont Penny mindennek ellenére is kitart döntése mellett; Athénba utazik és el is kezdi tanulmányait, ám később feladva az álmát, hogy régésszé váljon, újdonsült barátnője jobbján ápolónővé avanzsálódik és csatlakozik a Vöröskereszthez, így megtalálva élete értelmét. 

Főszereplőnk 17 évesen gyakorlatilag meghozza élete legfontosabb döntését, ezzel feladva saját érdekeit, segítő kezet nyújt ismeretlen embereknek, önfeláldozásával és bátorságával pedig rengeteg sérült életét menti meg.

Pen személyében egy irigylésre méltóan bátor és makacs nőt ismerhetünk meg, aki dacol mindennel és mindenkivel, és a végsőkig kitart saját elhatározása és az ártatlanok védelme mellett. 

Rengetegszer próbálják menekülésre bírni, rávenni, hogy hagyja el Görögországot, természetesen sikertelenül: Penny továbbra is marad, ahol van és teszi, amit jónak gondol.

A történet másik időpontja 2001: az idő egykori ápolónőnk felett is eljárt. Penny már nagymama korú hölgy, aki unokahúgával és annak fiával Krétára utazik egy nyaralásra. A kiruccanás emlékeket idéz-, titkokat fed- és sebeket tép fel, de ezzel egyidejűleg sok izgalommal és örömmel jár együtt.

A regény rengeteg erős, független és önfeláldozó személyt mutat be, viszont akit mindenképpen megemlítendőnek tartok, nem más, mint Penny legjobb barátnője: Yolanda.

Yolanda egy zsidó lány, akinek életéről különösen megrázó olvasni, hiszen nem elég, hogy áldozatkész ápolónő lévén szinte a frontvonalból követi nyomon az eseményeket, de származása miatt még nagyobb veszélynek van kitéve. Vallását és családját letagadva, nevet változtatva megkönnyíthetné saját életét, de természetesen ennek lehetőségét elvből megtagadja és készen áll szembenézni megpecsételődött sorsával miközben idegen katonák és civilek életéért küzd.

Számomra nagyon megnyerő, ha egy regényben erőteljes szereplőkről olvashatok, de ez sajnos elég ritkán fordul elő. A Lány az olajfák alatt-ban viszont Penny és Yolanda személyében kapásból két ilyen illetőt is volt szerencsém megismerni. Azonban rajtuk kívül rengeteg mellékszereplő is rendelkezik hasonló tulajdonságokkal és erős akarattal. Ez a könyv tökéletesen bemutatja, hogy krízishelyzetben a nép képes összefogni, és megtenni mindent, hogy véget vethessen az elnyomásnak. 

Háborúk időszakában mindenki veszít; családtagokat, barátokat, értéktárgyakat és néhányan még önmagukat is. Az ilyen élmények és borzalmak átélése rengeteget formálhat az emberek személyiségén. Vannak, akiket a hatalom birtoklása vakít el, míg másokat az állandó rettegés változtat meg teljesen. Ennek a lelki terrornak feldolgozásában ugyan nem hiszem, hogy segít a regény, - bár szerencsére sosem kellett hasonlót átélnem - viszont külső szemlélőként mindenképpen különleges élmény betekintést nyerni egy ilyen szituációba és az ebben a korban élő emberek életébe.

Egy másik különlegessége a regénynek, hogy az ellenséges oldalról is van egy fontos szereplőnk. Rainer Brecht, német őrnagy az embertelenek között is próbál emberséges maradni. Az ő belső monológjai által megismerhetjük egy, az elnyomók, leigázók csapatához tartozó katona vívódását.  Rainer nem akar ártatlanokat gyilkoltatni embereivel; próbálja védeni a sérülteket, a fegyverteleneket, tehetetleneket, viszont a feletteseitől kapott parancsokat nem meri megszegni, teszi a kötelességét. Szeretne hazatérni rég nem látott családjához, elhagyni Krétát és újra szülőföldjén élni, békében. Viszont a bonyodalmakat tovább fokozza, hogy egy komolyabb sérülése után beleszeret ápolónőjébe. Egy Athénban tanult, brit ápolónőbe..

Ha már szóba jött egy szerelmi szál, meg kell említenem, hogy ebben bizony nem volt hiány a könyvben. Sajnos hozzám egyik páros sem került igazán közel. Yolanda és férje kapcsolatát az elején nagyon kedveltem, viszont ez a történet előrehaladtával - és a férfi személyiségének formálódásával - megváltozott.

Penny életében két fontosabb szerelmi szál jelenik meg és hiába rágódtam rajta hosszú-hosszú ideig, nem tudtam eldönteni, hogy mit szeretnék végkifejletként olvasni. Természetesen ebbe úgysem volt beleszólásom, tehetetlenül figyeltem, ahogy követik egymást az események. Végül nem tudom, mennyire vagyok elégedett a lezárással, de azt hiszem, pont ettől lett még különlegesebb a regény.

Nem kevés könnyet ejtettem olvasás közben. Voltak nagyon szívszaggató, elkeserítő részek, viszont mosolygásra és megnyugvásra is volt lehetőségem.

Hihetetlenül sajnálom és elkeserít, hogy több millió embernek át kellett élnie ezeket a borzalmakat a múltban, illetve, hogy a jelenünket is átszövik a mindennapos harcok, háborúk. 

Összességében: bár a magyar kiadással nem teljesen vagyok megelégedve a jó pár elírás miatt, viszont a borítótervért és a gyönyörűen lefordított leírásokért oda meg vissza vagyok. 

A történet teljesen megnyert magának, szerettem, hogy egy ilyen komoly témát dolgoz fel, olvasás során mégis folyamatosan életben tartotta bennem a reményt, hogy jobbra fordulhatnak a dolgok.

A másik negatívuma a könyvnek, hogy a 2001-ben játszódó jelenetek nekem valahogy sokkal gyengébbnek hatottak. (Ez az oka a fél csillag mínusznak.) Úgy tűnt, hogy míg a múltról szóló leírásokban keveset beszélnek, de sokat mondanak, addig a "jelenben" sokkal többet beszélnek, de keveset mondanak. (Ez persze akár szándékos is lehet, a két nagyon különböző kor közti ellentétek szemléltetésére.)

Ennyi árnyoldalt fedeztem fel a regényben, egyébként pedig egy igazán szívszorító olvasmányra ismertem. Nálam tökéletesen elérte a célját: elgondolkodtatott. Nagy tehetség kell hozzá, hogy valaki ilyen jól szavakba öntse a múlt ilyesfajta szörnyűségeit és mindezt egy olvasmányos elbeszélésbe foglalja. 

Maga az olvasás élménye számomra élvezetes volt, a történetre viszont ez nem lenne megfelelő szó. Részvét, sajnálat, düh és mérhetetlen szomorúság, amik bennem kavarognak a könyv hatására.

Egy pár idézet a kedvenceim közül:

,,Mindenfelé színkavalkád gyönyörködtette a szemet: kovácsoltvas erkélyekről lelógó vérvörös muskátlik, falakról lecsorgó lilaakácok, a műveletlen földön végigkúszó hajnalka tintakékje és murvafürt könnyed levélkéi a cinóber, a bíbor és a rózsaszín pompás színeiben." (35. oldal)

,, - Van egy szerető családod - rázta a fejét Penny -, mély gyökereid, egy hivatásod és egy szívszerelmed. Ahonnan én látom, messze te vagy kettőnk közül a gazdagabb." (196. oldal)

,,A lány az olajfa alatt most egy árnyékban ücsörgő yiayia, aki arra próbál emlékezni, miért maradt távol oly sokáig egy ilyen gyönyörű helytől." (242. oldal)

,,Megdöbbentő volt belegondolni, hogy egykor csak amiatt kellett aggódnia, hogy ellenszegüljön az anyja tervének, hogy bevezesse őt a londoni elsőbálozó szezonba. Most, így elgyötörten, százévesnek érezte magát, de büszkének is, amiért még mindig harcolt."(239. oldal)

Remélem, a következő bejegyzésnél találkozunk, köszönöm, ha végigolvastad!♡