2020. december 2., szerda

Agatha Christie - Mrs. McGinty meghalt |Értékelés|

Szia Mindenki!

Agatha Christie regénye az egyik kedvenc olvasmányom volt novemberben, ezért mindenképp szerettem volna értékelést írni róla, remélem sikerül meghoznom a kedveteket egy kis krimi-olvasáshoz!:)








Adatok:


Kiadó: Európa Könyvkiadó

Eredeti cím: Mrs. McGinty's Dead

Megjelenés (magyar): 2010

Terjedelem: 276 oldal

Értékelésem:⭐⭐⭐⭐⭐



Fülszöveg:

,,Hercule ​Poirot elégedetten tart hazafelé. A Vieille Grand'mere-ben a vacsora ismét kiváló volt. Otthon pedig kedves ismerős várja: Spence főfelügyelő. Sajnos egy nagyon unalmas gyilkossági ügyben kéri a segítségét. Egy nyomorult öregasszonyt csaptak agyon pár fontért, megvan a gyilkos is, sőt már el is ítélték. Az albérlő, James Bentley tette. Azaz Spence főfelügyelő szerint mégsem. Poirot kíváncsiságát sikerül felkeltenie: nincs ugyanis semmi bizonyítéka, csak a pszichológia. Bentley nem olyan, amilyenek a gyilkosok szoktak lenni.

Poirot útra kel tehát, és leköltözik Broadhinny falujába, ahol Summerhayesék házában kap szállást és ellátást. A hatalmas, huzatos szobák és a förtelmes étel sokat segít neki, hogy igyekezzen minél gyorsabban megoldani a rejtélyt. Segíti ebben Mrs. Ariadne Oliver, a népszerű krimiszerző is. Kiderül, hogy halála napján Mrs. McGinty papírt és tintát vásárolt, hogy levelet írjon egy bulvárlapnak. Amikor pedig Poirot élete is veszélybe kerül, már biztos benne, hogy jó nyomon jár. A regény – más kiadónál, más fordításban – Mrs. McGinty halott címen jelent meg."



Spoilertől mentes véleményem:

Ugyan a Mrs. McGinty meghalt már a második Agatha Christie kötetem volt, de őszintén szólva, ez a könyv győzött meg az írónő oly sokat hangoztatott zsenialitásáról. 

Pár hónapja olvastam a Tíz kicsi négert és bár tetszett, lekötötte a figyelmemet, és igazán izgalmas olvasmánynak találtam, sajnos mégsem volt rám akkora hatással, mint amire számítottam. Ezért nem is siettem újabb Agatha Christie regényt venni a kezembe.
Igazából most is leginkább azért került le a polcról pont ez a regény, mert valami rövid terjedelmű és kisméretű kötetet kerestem, hogy iskolába menet, a buszon is könnyen tudjam olvasni - bár ez a probléma ugye időközben megoldódott.
Most pedig, visszatekintve, annyira, de annyira örülök, hogy belevágtam az elolvasásába!

Nem is értem, hogy bírtam ki ennyi évet anélkül, hogy legalább egyet elolvastam volna a híres-neves Hercule Poirot-ról szóló történetek közül.
Emlékszem, kiskoromban egyenesen odavoltam a Poirot sorozatért (meg úgy általában a nyomozós sorozatokért, mint a Midsomer gyilkosságok, A mentalista, Monk ésatöbbi :D), viszont az ötlet, hogy elolvassam a könyveket, csak egy-két éve pattant ki a fejemből.
Most pedig hihetetlenül bánom, hogy ilyen sokáig halasztgattam, mert egyszerűen fantasztikus volt!! 
Persze,egyetlen kötet elolvasása után  nem merek - nem szeretnék - következtetéseket levonni az egész sorozatról, de a Mrs.Mcginty után akarva-akaratlanul is magasak lettek az elvárásaim. 

Tökéletesen magába szippantott ez a tipikus, kisvárosi-krimi hangulat, amit annyira szeretek, megspékelve Agatha Christie zsenialitásával
A regény elején megtalálható a sokunk által jól ismert "a rendőrfőnök felkéri Poirot-t, hogy segítsen neki megoldani egy bűntényt" jelenet és ha teljesen őszinte akarok lenni, engem már itt kilóra megvett a sztori.
Úgy tűnik, a klasszikus, néha kissé klisés nyomozós regények is a gyengéim közé tartoznak.

Viszonylag lassú ugyan a cselekmény kibontakozása, az én figyelmemet mégis sikerült megragadnia, és egészen az utolsó mondat végéig el sem eresztette.


Poirot-val Londonban találkozunk, ahol békésen éli megszokott, nyugodt életét; étterembe jár, rengeteget filozofál és természetesen még a gondolatát is elutasítja a délutáni teázásnak. Itt jön a képbe Spence főfelügyelő a kilchesteri rendőrségről, aki ismerve Poirot munkásságát és az általa sikeresen megoldott bűntényeket, hozzá fordul segítségért a Mrs. McGinty-gyilkosság megoldásával kapcsolatban.
A mi belga nyomozónknak azonban nem olyan könnyű felkelteni a érdeklődését, ez a gyilkosság pedig első pillantásra elég egyértelműnek és unalmasnak tűnik számára. Ám a történtek részleteinek és Spence kétségeinek megismerése meghozza a kívánt hatást: Poirot elvállalja az ügyet.
Poirot azonnal a bűntény helyszínére utazik, nagy lendülettel vág neki a nyomozásnak és innentől indulnak be igazán az események.
Broadhinny egy a szó szoros értelmében vett kisváros, ennélfogva a gyanúsítottak száma igencsak korlátozott, Agatha Christie-nek mégis sikerül úgy csűrnie-csavarnia a cselekményszálakat, hogy az olvasó számára szinte lehetetlen legyen saját kútfőből megoldani a rejtélyt.
Én, személy szerint az utóbbi időben már nem is próbálkozom kideríteni, ki a bűnös az ilyen és ehhez hasonló történetekben - úgyis mindig mellélövök - , így most is inkább hátradőltem, Poirot-ra hagytam a nyomozgatást és élveztem a folyamatot, ahogy szépen lassan minden kirakós darab a helyére kerül.
Persze, tippeim azért voltak a végkifejletre, de talán mondanom sem kell: a közelében sem jártam a megoldásnak.
Megmondani sem tudom, utoljára mikor lepődtem meg ennyire egy regény befejezésén. Olvasás közben nagyon ritka, ha kimutatom az érzelmeimet, de ezen a végkifejleten azért rendesen kikerekedtek a szemeim.:D
Hercule Poirot természetesen ezúttal is zseniálisan megoldotta a bűntényt, amit senki más nem tudott, ezzel megmutatva tehetségét és elkötelezettségét. Közben pedig megmaradt az a kissé pökhendi, egoista, de nagyon is kedvelhető személy, aki mindig is volt.




Összességében: Azonnal szükségem van a sorozat többi részére is, még mielőtt mutatkoznak az elvonási tünetek!!:D




Egy pár idézet a kedvenceim közül:



,,Nem vagyok képes, tényleg nem vagyok képes egész nap ülni a karosszékben és azon merengeni, hogy mennyire csodálatra méltó vagyok."
(9 . oldal)

,,Az ember nem készíthet omlettet, mondják, anélkül, hogy feltörné a tojást. Ez esetben Mrs. McGinty lehetett a tojás, és James Bentley az omlett."
(32. oldal)

,,Szenvedek - mondta magának Hercule Poirot és nagyon sajnálta magát - Igen, szenvedek.
(36. oldal)

,,Soha nem tett jót senkinek, ha azon járt az esze, mennyire rosszul érni magát."
(150. oldal)





Nagyon köszönöm, hogy elolvastad, remélem, a következő bejegyzésnél találkozunk! ♡



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése